Mozgalmak a médiában

A KUTATÁS TÁRGYA: A HALLGATÓI HÁLÓZAT, MINT MOZGALOM ÉS A DIÁKTÜNTETÉSEK (2012-2013)

2012-ben a felősoktatási reformok bevezetése a rendszerváltás óta példátlan méretű (diák)tüntetések sorozatát eredményezte. Budapesten kívül több magyar egyetemi városban, így Pécsen, Szegeden, Debrecenben és Miskolcon is alakultak hallgatói csoportok, “sejtek”, akik utcai demonstrációkat, flash-mobokokat, és nyilvános fórumokat, plénumokat szerveztek. A mozgalom a Hallgatói Hálózat nevet kapta.[1] A diák mozgalom céljai az alábbi 6 pontban kerültek megfogalmazásra.[2]

Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját! 2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre! 3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat! 4. Töröljék el a hallgatói szerződést! 5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát! 6. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetű családokból is legyen esély bejutni a felsőoktatásba.

A PTE Szociálpszichológia Tanszékének kutatócsoportjával azt vizsgáltuk, hogyan közvetítik egyes tömegkommunikációs csatornák a mozgalom üzenetét, illetve tevékenységét.

Ehhez először is a diákmozgalom által létrehozott dokumentumokat, szövegeket elemeztük, mint a 6 pont (vagy a pécsi diákok 13 pontja), illetve a Hallgatói Hálózat Chartája.[3] A mozgalom ön-definíciós dokumentumai alapján üzenetük két szinten ragadható meg: egyrészt a konkrét oktatáspolitikai döntésekkel szemben megfogalmazott ellenvetések, illetve alternatív célok szintjén, másrészt egy általánosabb politika-filozófiai, “rendszer-elméleti” szinten, melyben egyrészt az egyetemen belüli intézményes viszonyok; az egyetem és állam és végső soron az egész politikai közösségen (társadalmon) belüli hatalmi viszonyok újraértelmezése kerül megfogalmazásra. Így tehát 5-5 tartalmi kategóriát határoztunk meg, melyek mentén a média elemzést végeztük.

Oktatáspolitikai célok (ezek nagyjából a 6 pontban megfogalmazottakkal egyeznek): 1.    Átfogó reform: a köz- és felsőoktatás átalakítása a XXI. század igényeinek megfelelően, szakértők és az érintettek (oktatók, hallgatók, diákok, családok, fenntartók) bevonásával, illetve méltányossági alapon, a hátrányos helyzetűek bejutásának biztosítása 2.  Hozzáférhetőség: Felvételi keretszámok visszaállítása, államilag (legalább részben) támogatott felsőoktatás. 3. Finanszírozás: ne csökkentsék, hanem növeljék a felsőoktatásra fordított forrásokat 4. A hallgatói szerződések eltörlése 5. Az egyetemi autonómia biztosítása: a szakmai, kutatói, oktatói szabadság, a tanrend megválasztásának kialakításának szabadsága maradjon az egyetem és az egyetemisták hatáskörében.  

Az ideológiai célok terén nem csupán a szövegszerűen megfogalmazott üzenetek voltak fontosak, hanem részben magának a mozgalomnak a működése, felépítése közvetítte ezeket. A társadalom-politikai célok prefiguratívan megjelentek a mozgalomban, mintegy előre vetítve egy alternatív közösség-szervezés - a bázis demokratikus szerveződés lehetőségét. Ezen tartalmakat a következő kategóriákban határoztuk meg: 1. Autonóm, önszerveződő érdekképviselet: a mozgalmat a tagok alkotják, alulról szerveződő és közvetlen érdekképviseleten alapul ; 2. Mozgalmiság: hierarchiamentes szerveződés, mindenki önmagát képviseli; 3. Részvételi demokrácián alapuló aktív állampolgárság 4.: Pártfüggetlenség és semlegesség; 5. Az egyetem, mint szimbolikus tér: az egyetem, mint intézmény és annak terei, azok birtokbavétele, elfoglalása, használata mind szimbolikus jelentéssel bírtak a mozgalom üzenetének közvetítésében a mozgalom számára. Mindez az online média felületeken már egészen más színben jelent meg.

A MÉDIA REPREZENTÁCIÓ VIZSGÁLATA  

A vizsgálat első részében a fentiekben leírt kategóriák előfordulási gyakoriságát hasonlítottuk össze az ország két legnagyobb példányszámú, illetve legolvasottabb napilapjában: az ellenzéki, baloldali beállítottságú Népszabadság és az akkoriban kormányközeli, konzervatív/jobboldali Magyar Nemzet online cikkeiben. A vizsgáltba bevont időszak 2012 decemberétől 2013. március 31.-ig tartott, és a HaHa kulcsszót tartalmazó összes cikket tartalmazta (n=138). A tartalmi kategóriák mellett vizsgáltuk, mely szereplőket (HaHa; Kormány) jelenítik meg inkább a porálok, illetve milyen irányú cselekvést fejeznek ki (pro/kontra HaHa/Kormány).

Ebben a tekintetben általában a diákmozgalom gyakrabban jelent meg, mint cselekvő a kormányhoz képest, tárgy tekintetében, pedig a “kormányellenes” megmozdulások domináltak, ami érthető is az eseménysorozat jellegéből fakadóan, az azonban árulkodó, hogy ez az eloszlás a Magyar Nemzetben a legkifejezettebb: ez arra enged következtetni, hogy a kormányzattal szembeni fenyegető, aktív mozgalom képét igyekeztek erősíteni. 

Tartalmak tekintetében általánosságban elmondható, hogy az újságok leginkább az oktatáspolitikai kérdéseket hangsúlyozták, azon belül is a pénzügyi kérdéseket érintő finanszírozást, a felsőoktatáshoz való hozzáférést, illetve a hallgatói szerződések kérdését. Ez a reprezentáció jól tükrözi, hogy mely témákra reagált a kormányt, mikben engedett, miről volt hajlandó tárgyalni. Ebben az értelemben, tehát a hatalmi pozícióban lévő kormány tartotta kezében a diskurzus alakulását. A Hallgatói Hálózat kevéssé tudta a tágabb társadalompolitikai üzenetét a nyilvánosság előtt képviselni, a közbeszéd részévé tenni.

A politikai-filozófiai tartalmak tekintetében a Népszabadság általában nagyobb mértékben jelenítette meg ezeket, ám többnyire a saját politikai táboruk és nézeteik támogatására, igazolására használták fel a diákmozgalom cselekedeteinek bemutatását. Az egyetem, mint szimbolikus tér - és természetesen annak elfoglalása váltotta ki a legnagyobb figyelmet. Emellett a mozgalmiság kategóriája, melybe a fórumok szervezése, az önszerveződés és részben a hierarchia-nélküliség témái tartoztak. 

Az elemzés során beemeltünk egy külön vizsgálati kategóriát: a hiteltelenítés módszereit, melyek a média vagy az általa megszólaltatott szereplők a véleményformálás eszközeként használtak. Ezek közül a szociális redukció különösen nagy arányban használt stratégia volt a Magyar Nemzet cikkeiben. Ezekben általában a diáktüntetőket állították be valamilyen harmadik politikai szereplő “bábjaként”, leginkább az ellenzék/baloldal képviselőiként, illetve már ekkor megjelenik a mára univerzálissá váló “Soros-bérenc” típusú magyarázat. Ezzel a módszerrel a tüntetők ágenciáját, hitelességét, illetve ügyük valódi jelentőségét igyekeztek kétségbevonni, a figyelem fókuszát elterelni.

A vizsgálat második részében egy szorosabb pszicho-lingvisztikai elemzésben a kormány és a mozgalom közötti dialógus alakulását vizsgáltuk egyes nyelvi markerek mentén. Feltételeztük, hogy a belső, mentális állapotok kifejezése az empatikus, mentalizáló működés és így a kompromisszumkereső, dialógusépítő attitűd nyelvi kifejeződési formája. Ezért megnéztük az egyes szereplők megnyilvánulásaiban a cselekvést, illetve mentális állapotokat kifejező igéket és hogy ezeket a szereplők saját magukra vagy a másikra vonatkoztatva mondják-e. A dialógus időbeli változásának kezeléséhez felbontottuk a 2012-ben és 2013-ben keletkezett kijelentéseket. Ez alapján általánoságban elmondható, hogy a kezdeti viszonylagos dialogizáló hajlam a vizsgált időszak végére teljesen eltűnik, mindegyik fél saját magáról beszél, saját álláspontját sulykolja.

Összességében elmondható, hogy az elemzés rámutat a nyilvános kommunikáció térében megjelenő szereplők között fennálló hatalmi viszonyok hatására a diskurzus alakítása szempontjából. A sikeres kisebbségi befolyásolás eléréséhez egy aktív, következetes és független csoportkép kialakítása szükséges. Ezen felül az alternatív üzenetnek valamilyen módon illeszkednie kell a többségi konszenzushoz, azzal összeegyeztethetőnek kell lennie, a túlságosan “radikális” ötleteket azonban könnyebben szélsőségesnek minősíti a közvélemény, így az üzenet innovációs potenciálja elveszik. Az online sajtó egyértelműen a saját politikai nézeteit, támogatóit szolgálta ki az események közvetítése során, így a mozgalom saját hangja elsikkadt a média felületeken torzításain keresztül. A hiteltelenítési stratégiák tovább gyengítették az észszerű, konszenzusra törekvő és kölcsönös bizalmon, megértésen alapuló dialógus kialakulását.

 

Megjelent publikációk:

Takács B., Bigazzi S., Arató F., Serdült S. (2018) How Movements Are Mediated: The Case of the Hungarian Student Network in 2012–2013. Contention vol. 6: 1. pp. 93-118. Berghan Journals.

Az angol nyelvű cikk letöltése (PDF)

 

Magyar nyelvű tanulmány letöltése (PDF)

 

 

[1] Ezen a néven először 2006-ban alakult egy csoport az ELTE-BTK-n, akik hallgatói fórumokat szerveztek az akkori tandíj tervezet megvitatására. A kutatásban vizsgált mozgalom először 2011-ben jött létre a Corvinus egyetem átalakítása elleni tiltakozás céljával.
(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hallgat%C3%B3i_H%C3%A1l%C3%B3zat

[2]  1. Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját! 2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre! 3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat! 4. Töröljék el a hallgatói szerződést! 5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát! 6. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetű családokból is legyen esély bejutni a felsőoktatásba.

[3] Itt meg kell jegyeznünk, hogy a kutatás későbbi szerzői maguk is részt vettek a tüntetéseken, fórumokon, a mozgalom tagjai voltak.